Az Aranybulla eredeti nyelve: miért latin?

A középkori Magyar Királyság hivatalos írott nyelve a latin volt: ezen készültek a törvények, királyi rendeletek és oklevelek, a vármegyei adminisztráció pedig egészen 1844-ig latinul működött. Az Aranybullát II. András 1222-ben bocsátotta ki, hét példányban, arany függőpecséttel hitelesítve – innen a név.

Az eredeti példányok nem maradtak fenn, csupán későbbi másolatok ismertek; a legrégebbi a 1318-ból ránk maradt szöveg.

Létezett középkori magyar fordítás?

Röviden: nem. A 13–14. században nem igényelték a magyar fordítást, hiszen a dokumentum címzettjei (főurak, rendek) kiválóan értették a latint, amely a Kárpát-medence elitjének közös nyelve volt. A jogi szövegek „magyarosítása” csak később vetődött fel.

Az első magyar fordítás a 16. században

A 16. század közepén több tényező – a reformáció terjedése, a humanizmus nyelvszemlélete és a politikai válságok – a magyar nyelv felértékelődését hozta. Ebben a közegben készült el az első ismert magyar fordítás az 1550–1562 közötti években. A fennmaradt kéziratot a Magyar Nemzeti Levéltár őrzi (DL 1595).

Ki fordította le magyarra?

A kutatások szerint a fordítás Nádasdy Tamás nádor udvarában készülhetett, ahol humanista írástudók dolgoztak. A hagyomány a fordítót „János deák”-ként említi; kézírási és helyesírási jegyek alapján a szöveg a 16. század közepére datálható.

Tipp olvasóknak: a 16. századi fordítás nem „hivatalos államnyelvi” változat volt, hanem a szélesebb nyilvánosság tájékoztatását és a rendi jogok tudatosítását segítette.

Miért volt jelentős a magyar változat?

Bár a latin megőrizte hivatalos szerepét, a középnemesség és a városi polgárság számára egyre fontosabbá vált a magyar nyelvű tájékozódás. A fordítás lehetővé tette, hogy a rendek saját nyelvükön hivatkozzanak az Aranybullára, különösen a Habsburgokkal folytatott politikai vitákban.

Nyelvtörténetileg is értékes: archaikus fordulatokat és 16. századi helyesírást őriz, ezért nemcsak történészeknek, hanem nyelvészeknek is forrásértékű.

Összegzés

• Az Aranybulla 1222-ben latinul készült; eredeti példányai elvesztek, másolatok maradtak fenn.
• A középkorban nem létezett magyar fordítás, mert nem volt rá igény.
• Az első magyar változat a 16. század közepén keletkezett, Nádasdy köre és „János deák” nevével kapcsolható össze.
• A fordítás politikai-kulturális szerepet töltött be és ma is fontos nyelvtörténeti emlék.

Felhasznált irodalom és források

• Dőry Ferenc: Az Aranybulla magyar fordítása a XVI. századból. MTA Értesítő, 1906.
• Tóth Valéria: Az Aranybulla első magyar fordításának helyesírás-történeti tanulságai. Magyar Nyelvtudományi Közlemények 61 (2022).
• Tóth Valéria: Az Aranybulla első magyar fordítása. Debreceni Egyetem, Nyelvtudományi Intézet tanulmányai.
• Mezey László: A magyar jogi latin és az Aranybulla szövege. In: Mezey L., Magyar jogtörténet. Osiris, 2003.
• Rady, Martyn: Nobility, Land and Service in Medieval Hungary. Palgrave Macmillan, 2000.