Aranybulla megújítása

Az Aranybulla megújítása (1231)

A Szentháromság és Oszthatatlan Egység nevében.

András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics és Ladoméria királya, mindörökké.

Mivelhogy mind országunk nemeseinek, mind másoknak is, Szent István király által elrendelt szabadsága , némely királyoknak a hatalmaskodása folytán, akik olykor saját haragjukat akarták megbosszulni, olykor pedig gonosz emberek hamis tanácsaira hallgattak, igen sok dologban kisebbedést szenvedett, ezek a mi nemeseink felségünket és a mi elődeinknek, az ő királyaiknak feleségét kéréseikkel és sürgetéssel zaklatták országunk újjáalakítása végett.

Mi tehát az ő kéréseiknek mindenben eleget kívánván tenni, ahogy tartozunk, különösen pedig mivel közöttünk és ő közöttük ezen okból már gyakrabban nem csekély elkeseredésre jutott a dolog, amit, hogy a királyi méltóság teljesebben megőriztessék, illik elkerülni – ez pedig senki más által nem történhetik jobban, mint általuk – , megengedjük mind nekik, mind országunk más jobbágyainak és servienseinek a szent király által engedett szabadságot és másokat is, melyek országunk állapotának rendezésére tartoznak, megerősítünk a következő módon:

1. A székesfehérvári törvénynapokról

a) Szent királyunk ünnepén, hacsak nem akadályoz bennünket váratlan nehéz országos ügy avagy betegség, Fehérváron tartozunk ünnepelni, hogy ott az elnyomottak panaszaikat félelem nélkül előadhassák.

b) De ha mi nem is tudnánk jelen lenni, a nádor tartozik jelen lenni, és nevünkben az ügyeket meghallgatni.

c) És az összes serviensek és mások, akik akarnak, oda szabadon és félelem nélkül eljöhetnek.

2. A főpapoknak eme törvénynapokon való megjelenési kötelezettségéről

Az egyházak főpapjai, mind az érsekek, mind a püspökök, a szegények panaszának meghallgatására és a netalán megsértett szabadság megerősítésére, hacsak kánonjogilag igazolható akadály nem gátolja őket, kötelesek megjelenni.

3. A nádornak e törvénynapokon való felelősségre vonásáról

Ha a nádor aközben rosszul intézné a király és az ország ügyeit, könyörögni fognak nekünk, hogy helyére hasznosabbat állítsunk, akit akarunk, és mi az ő kéréseiknek engedni fogunk.

4. Az ország lakóinak személy- és vagyonbiztonságáról

Akarjuk, hogy sem mi, sem a mi utódaink soha senkit el ne fogjanak, vagy (birtokaikat) fel ne dúlják, hacsak előbb bírói úton el nem ítélték őket.

5. A jövőben elkövetendő efféle sérelmek teljes jóvátételéről

És mivel ezek a mi eskünkkel és a mi főembereink esküjével erősítettek meg: ha valakit mi vagy a mi fiaink vagy bárki ezen idő, tudniillik a mi uralkodásunk tizenhetedik éve után, bírói ítélet nélkül kifosztanának (az ilyenek javait) teljes mértékben vissza kell állítani.

6. A jogtalan és rendkívüli adók megszüntetéséről

Úgyszintén: semmiféle adót, semmiféle behajtást, sem “kamara haszná”-t, bármely számítás szerint vessék is ki, soha semmi alkalommal nem fogunk szedetni, semmiféle nemzetiségű vagy jogi állapotú emberektől, kivéve azokat, akik a királyi kincstárnak meghatározott adót tartoznak fizetni.

7. A servienseknek és az ő népeiknek mentességéről minden beszállásolás alól

a) A serviensek házaiba vagy falvaiba sem mi nem szállunk, sem a mi lovászaink, sem solymáraink, sem pecéreink, sem szekereseink nem szállnak az ő akaratuk ellenére.

b) Ha pedig valahol megtörténik, hogy mi vagy a mi tisztviselőink megszállnak, igazságos térítést fogunk fizetni, miként az alábbiakban foglaltatik.

8. A beszállásolások esetén és más esetekben fizetendő térítésekről

a) És mivel emiatt, tudniillik mind a mi és a királyné asszony és fiaink megszállásai miatt, mind érsekeink, püspökeink, báróink és nemeseink beszállásolásai miatt az egész országban elviselhetetlen károkat és terheket látunk keletkezni, szigorúan elhatározva megparancsoljuk, hogy semmit se fogadjanak el a mi vagy a mieink konyhája számára, csak a méltányos ár megfizetése után.

b) Hasonlóképpen sem gabonából, sem borból, sem más szükséges dolgokból semmit se fogadjanak el, csak az igazságos ár megfizetése után.

9. Azok büntetéséről, akik térítés nélkül visznek el valamit

a) Az olyan honi személy ügyében, akinek igazságot nem szolgáltattak, a faluból három paraszt tartozik esküt tenni, és ezeknek az esküjére a külföldi vendég, bárki volt is, a honi személynek teljes igazságot szolgáltasson a királyi bírsággal együtt,

b) vagy pedig a falu ura, bárki is legyen az, akár érsek, akár püspök, akár nemes, személyesen tartozzék az ügyben igazságos ítéletet mondani.

10. Azok büntetéséről, akik nem szolgáltatnak igazságot

Amely nemes pedig eme törvényünk végzése szerint igazságot nem szolgáltat, az ilyeneket bármilyen püspök a saját egyházmegyéjében közösítse ki, és mi őket mint kiközösítetteket fogjuk tekinteni mindaddig, amíg a sérelmet szenvedettnek megfelelő módon elégtételt nem adnak.

11. A serviensek birtokainak öröklési rendje

a) Ha valamely serviensünk örökös nélkül hal meg, birtoka negyedét leánya örökölje, a többiről úgy intézkedjék, ahogy akar;

b) és ha váratlan halál folytán intézkedni nem tud, (azok a) rokonai örököljék, akik hozzá közelebb állnak,

c) és ha egyáltalán semmi rokonsága sincs, a király bírja azokat.

12. A serviensek és az egyházak népeinek mentessége a megyei ispánok bíráskodása alól

A megyei ispánok a serviensek birtokai és az egyházak falvai felett ne ítélkezzenek, csak pénz- és tizedügyekben.

13. A megyei udvari ispánok és a billogosok bíráskodási jogköréről

a) A megyei udvari ispánok egyáltalában senki felett ne ítélkezzenek, csupán váruk népei felett.

b) A tolvajokat és rablókat a királyi billogosok ítéljék meg, de csak a megyei ispánok lábainál.

14. A népítélet szokása ellen tolvajlások esetében

Az összegyűltek senkit tolvajnak ne kiálthassanak, és ezáltal az ártatlan népet ne nyomják el.

15. A nemesek és mások hadkötelezettségének újabb szabályozása

a) Ha mi az országon kívül vezetünk hadat, a nemesek nem tartoznak velünk menni,

b) csupán az ispánok és a zsoldosok, várjobbágyok és azok, akik tisztségüknél fogva erre kötelesek, és akiknek nagyobb birtokokat adományoztunk.

16. Ugyanarról

Ha azonban hadsereg jön az ország ellen, mindnyájan együtt és külön-külön tartoznak a haza védelmére az ellenség ellen kiállni. S ha az ellenség ellenünk jövő hadserege visszavonul, ezeket megtorlás végett tartoznak üldözni.

17. A nádor bírósági jogköréről

A nádor pedig minden ember felett különbség nélkül ítélkezzék, kivéve az egyházi személyeket és klerikusokat, valamint a házassági és hitbérügyeket és más egyházi (vonatkozású) ügyeket, amelyek bármely címen egyházi vizsgálat alá tartozóknak látszanak.

18. Ugyanarról

A nemesek (olyan) ügyei, melyek fővesztésre avagy birtokaik feldúlására vonatkoznak, a király tudta nélkül semmiféle bíró által ne legyenek befejezhetők.

19. A nádor helyetteséről

A nádor helyettes bírákat ne tartson, csak egyetlen egyet a saját udvarában.
És gondosan óvakodjék (ti. a nádor), nehogy bárki felett is eme határozat ellenére bíráskodjék vagy ítéletet mondjon.

20. Az udvarbíró jogköréről

a) Udvari ispánunk, míg udvarunkban tartózkodik, mindenki fölött ítéljen és az udvarunkban elkezdett ügyet bárhol befejezheti.

b) De ha birtokán tartózkodik, vagy másutt udvarunkon kívül, sem poroszlót nem küldhet, sem a feleket nem idézheti meg.

21. A poroszlókról és az egyházak hiteleshelyi működéséről

a) És mivel az országban sokan szenvednek sérelmet a hamis poroszlók miatt, ezek idézései vagy tanúbizonyságai ne legyenek érvényesek, csak a megyés püspök vagy a káptalan tanúbizonysága által (támogatva);

b) s a meggyanúsított poroszló is csak ezek tanúbizonysága által tisztázhassa magát;

c) kisebb ügyekben pedig a szomszédos konventek vagy kolostorok tanúbizonysága legyen érvényes.

22. A poroszlók visszatartása ellen

Poroszlót senki se tartson magánál egy évig vagy két évig vagy annál tovább, csak annak az ügynek elintézéséig, amelyre küldték.

23. Az idegenek tisztségviselése ellen

Az országba jövő nemes vendégeket, hacsak nem akarnak itteni lakosok lenni, méltóságokra ne emeljék, az ilyenek viszik ki ugyanis az ország gazdagságát.

24. Az özvegyek védelméről

A megholtak feleségeit vagy azokét, akik bírói ítélettel halálra ítéltettek, vagy párbajban elestek, avagy (másokét) semmiféle más okból csalárd módon ne fosszák meg hitbérüktől.

25. A tolvajok és rablók családtagjairól

A tolvajok vagy rablók feleségét vagy gyermekeit az apák bűntetteiért ne adják el.

26. Megyéknek és országos tisztségeknek eladományozása ellen

Egész megyéket vagy méltóságokat tulajdonul vagy birtokképpen nem adományozunk.

27. A várjobbágyok és vendégtelepesek szabadságáról

a) Elrendeltük, hogy a várjobbágyokat a szent királytól engedélyezett szabadságban kell megtartani;

b) hasonlóképpen a vendégeket is, bármilyen nemzetből valók, a kezdettől fogva nekik engedett szabadságban kell örökké megtartani.

28. A serviensek és egyházak népeinek a vármunkától való mentességéről

Kerítések vágására és árkok ásására, kertekben vagy bármely királyi épületekben vagy műhelyekben (való munkára) a serviensek vagy egyházak népeit nem kényszeríthetjük.

29. A huszad szedéséről

A huszadon kívül, amely a királyokat régtől fogva megilleti, tizedet nem szedünk, mivel ez a népet megterheli.

30. A serviensek birtokainak mentességéről a legeltetés alól

Disznaink a serviensek erdeiben, vagy rétjein, ezek akarata ellenére, ne legelhessenek.

31. A zsidók és szaracénok tisztségviselése ellen

A pénzverde, a sókamarák és más állami hivatalok élére zsidókat és szaracénokat ne állítsanak.

32. A birtokoknak külföldi személyek részére való adományozása ellen

a) Birtokokat nem szabad az országon kívüli személyeknek adományozni.

b) Ha ilyeneket adományoztak vagy eladtak, meg kell engedni az ország lakóinak, hogy azokat visszaválthassák, vagy egyszerűen vissza kell venni azokat.

33. A nyestbőradó pénzben való megváltásáról

a) Úgyszintén: minden egyes nyestbőr helyett négy pondust kell fizetni.

b) Amennyi ebből bejön, annak egyharmad része a telek urának, kétharmad része a föld urának adassék.

34. A királyi és az ispáni jövedelmekről

a) Az ispánok elégedjenek meg ispáni tisztük jövedelmével,

b) egyebeket, amelyek a királyt illetik, tudniillik a csöböradót (pénz-) adókat, ököradót és a várak (jövedelmének) kétharmad részét, a király akarata szerint osszák széjjel azok között, akik között ő akarja.

35. Az elítéltek birtokairól

a) Úgyszintén: Ha valakit bírói úton elítéltek, akaratunktól fog függni, hogy az ilyenek birtokait magunknak tartsuk meg, vagy tetszésünk szerint mások közt osszuk szét.

b) Azt azonban nem akarjuk, hogy az ilyenek falvaira tüzet bocsássanak.

c) Hogy pedig mindezek mind a mi időnkben, mind a mi utódaink idejében erősen és változatlanul megmaradjanak, mind mi, mind a mi fiaink személyesen esküt téve, megerősítettük, és saját, valamint fiaink pecsétjeivel megpecsételtük.

Saját akaratunkból hozzájárulván, hogy akár mi, akár a mi fiaink és a mi utódaink ezt az általunk engedélyezett szabadságot meg akarnák sérteni, az esztergomi érseknek jogában álljon, hogy szabályszerű előzetes megintés után, minket és őket a kiközösítés büntetésével fenyítsen meg.

Kelt az Úr megtestesülésének ezerkétszázharmincegyedik évében, a mi uralkodásunknak pedig a huszonkilencedik évében.

Forrás:
Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához
I. rész 1000-től 1526-ig
Szerkesztette: Lederer Emma.
Tankönyvkiadó, Budapest, 1964, 73-79. o.